|
 |
|
|
... levele, gyöngéd sorait
Olvasva melegség tölti el szívemet.
Kölnijének illatát el sosem feledem, szerelmének zálogául
Nekem, csak nekem kűldte el.
Utolsó betűi mint megannyi szikrázó csillag;
"Szeretlek édes szeretlek én, gondolj rám ha búslakodsz,
Emlékem megőrizd, míg oly távol vagyok.
Várom nagyon azt a napot, mikor majd eljössz értem,
Kés... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Egy újabb nap, egy újabb hét, egy újabb hónap és egy újabb év
... Megannyi álom, terv, fogadalom és cél... Megvalósult és összetört
.... Mintha csak egy szőnyeget húznának ki alólunk, amin megpróbálunk tudásunk és képességeink szerint lavírozni, egyensúlyban maradni
......Figyelni a billenéseket, az irányváltozásokat, hogy alkalmazkodni és elfogadni legyünk képesek a... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... megszokottól, csak a legszükségesebb - a lehető legkevesebb - holmit cipelni, nem ragaszkodni helyekhez, megtapasztalni, hogy csak az út és a gyaloglás az állandó. A változatos táj szépsége, megannyi vallási, kulturális emléke sem elhanyagolható. De mindezek mellett és felett mégis a legfontosabb az, ami nem kint, hanem "bent" történik, hiszen az ember egyszerre járja külső és bel... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Sosem vagy egyedül
Néha én is, mielőtt álomra hajtanám fejem
Ki-ki nézek az ablakon, vajon kit láthat szemem?
Oly sok fénypont, megannyi kis csillag
Temérdek apró remegő fénysugár.
Az nem lehet, hogy csak én látom
Én nézem az eget így késő hajnal tájt.
Az nem lehet, hogy minden gondolat
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... benne:
Ez testem nyughelye.
Sírtam volna könnyen,
Ha lett volna könnyem,
De inkább csak álltam,
Nem híve mit láttam.
Elkorhadt, büty... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... programozhat
létezést, megálmodja létünk kusza sorsát, kilégzés
gyanánt bőre pólusain át univerzum buborékok
távoznak, amelyekben felső, középső és alsó bolygórendszerek
keringenek megannyi nap körül...
Ősrobbanás ugyan káoszt szült volna, ám nézz körül
micsoda rend van itt a csillagútak, bolygó pályák
pulzálva hajszálpontosan keringenek, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... programozhat
létezést, megálmodja létünk kusza sorsát, kilégzés
gyanánt bőre pólusain át univerzum buborékok
távoznak, amelyekben felső, középső és alsó bolygórendszerek
keringenek megannyi nap körül...
Ősrobbanás ugyan káoszt szült volna, ám nézz körül
micsoda rend van itt a csillagútak, bolygó pályák
pulzálva hajszálpontosan keringenek, m... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... véggel kecsegtető idő tükörében.
Ám a kép megáll egy szorító kézzel tested üregében,
S új színnel indít: sötét alagút szája tátja rád nyiladékát.
Ím, belső csarnokában megannyi fábol ácsolt híd,
Mint lomha pók szövevénye, vak pihefátyol ásít rajta keresztül,
S amint a cselekvés zaja csendül, lemegyünk e furcsa gép
Zugolyába. Minden híd huzal, va... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... már otthon kenyerünk! - kiáltották. Akkor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy. Az utcák mintha ezüstből volnának, úgy csillogtak és ragyogtak. A házak ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristály-tőr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk piros sapkában korcsolyáztak a jégen.
A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott. De annyira megszere... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| Magyar Lászlóval az ismeretségem és barátságom az ötvenes évek végétől, gyerekkoromtól ered, jóllehet Magyar László Ludaspusztán, én Palicson jártam elemi iskolába. Kettőnk útja akkor lett közös, amikor az Szabadkára, a zsinagóga udvarában levő algimnáziumba vezetett, ahol az oktatás akkoriban a kisérettségivel zárult, és a főgimnáziumi tanulmányok folytatására jogosított fel.... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... otthon kenyerünk! - kiáltották.
Amikor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy, az utcák mintha ezüstből volnának, úgy csillogtak és ragyogtak; a házak ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristálytőr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk skarlátszínű sapkában korcsolyáztak a jégen.
A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott, de annyira megs... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Szerelmes borzongások,pillanatnyi boldog tünemény,mit a várakozás táplál, míg él az elvakult remény.Hallgatni szavaid, élvezni minden dallamát, s átélni veled megannyi felkelő nap tűzpiros hajnalát.Te kellesz hogy szeressek élni s hogy beleőrüljek vágyaimba, hogy szíved dobbanása ringasson bele majd legszebb álmaimba!
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Fakuló emlékek
Arcomra már nem tűz úgy a nap,
mint mikor nyár derekán
kéz a kézben erre jártunk
és hallottuk megannyi
madárka énekét,
s kipirult arccal pisztrángot
bámultunk a tó fenekén.
Most egyedül gázolok levélszőnyegen,
elhagyottan kószálok az őszben,
csak az óriásfenyők
ijesztő árnyát látom a ködben
... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Arcomra már nem tűz úgy a nap,
mint mikor nyár derekán
kéz a kézben erre jártunk
és hallottuk megannyi
madárka énekét,
s kipirult arccal pisztrángot
bámultunk a tó fenekén.
Most egyedül gázolok levélszőnyegen,
elhagyottan kószálok az őszben,
csak az óriásfenyők
ijesztő árnyát látom a ködben
és a lázas gyaloglásban... |
|
|
|
|
|
|
|
|
| ... felismerés volt... A lejáró idő árnyékában... Mert így van csak értelme mindannak ami történik... Amit tettem és amit tettek velem... Ha a papírra meredek a múltba látok... Arcokat, mint megannyi színházi maszk... Rajtuk különféle szerepek... Erre-arra nézegetve az emlékek már elvégezték, amit el kellett végezniük... Betöltötték szerepüket... A mindent szétrágó patkánymunkájukat..... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... csitítja...
Ha fáradt álomba ringatja...
Percek percek után telnek...
Közeleg a hajnal, s eső ered...
Álmos lustasággal kél felhők mögül a Nap...
Szórva szét a szobában megannyi fénysugarat...
Eljött az idő, mennie kell...
Egy utolsó finom éritéssel...
Cirógatja arcát, csal elő halvány mosolyt...
Búcsúzóul dob apró csókot...... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... gyémántja Velsz:
Földet, folyót, legelni jót,
Hegy-völgyet benne lelsz.
S a nép, az istenadta nép
Oly boldog rajta, Sire!
Kunyhói mind hallgatva, mint
Megannyi puszta sir.
Edward király, angol király
Léptet fakó lován:
Körötte csend amerre ment,
És néma tartomány.
Montgomery a vár neve,
Hol aznap este sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
Oscar Wilde: A boldog herceg
- mese
Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki. - Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki sz... |
|
|
|
|
|
|
|
|
... ami marad,
A legszebb világ, végtelen álom, merülj el, majd ússz!
Béke a Földön, nincs többé had, kard...
Lámpabúrában vagy most, szikraeső hull,
S mint megannyi fényes parázsszem,
Körülted csöppnyi tündérek röpködnek,
S zenélnek, lanton, gitáron, zongorán,
Add a kezed, ing-leng a vén kormorán...
Ha te ölelsz, körülves... |
|
|
|
|
|
